Szamosbecs

Szamosbecs a Szatmári-síkságon, a román határ közelében, a Szamos jobb partján fekvő kicsiny település. A közel 400 fős lakosságával a megye egyik legkisebb települése.

A falu története

A falu keletkezéséről, legrégebbi múltjáról levéltári és egyéb források nincsenek, csak következtetésekre illetve az itt lakó idős emberek elbeszéléseire, valamint Fényes Elek írásaira tudunk szorítkozni.
A falu 1314-ben tűnik fel a Gutkeled-uradalom részeként: Bench néven. Bár az előbbi adatnál nincs korábbi említése, neve és fekvése arra utal, hogy keletkezése legalább a XII. századra nyúlik vissza.
1334-ben a nemzettséghez tartozó Várdai családé. A falunak a XIV. században már papja volt, egyháza az ugocsai főesperességhez tartozott.
A XVIII. század közepéig a község a szatmári várhoz tartozott. a század elején a gróf Teleki és gróf Károlyi család szerezte meg, és ők birtokolták a múlt század derekáig. A XX. század első felétől már nem volt nagyobb birtokosa.
A falu sokat szenvedett a Szamos árvizeitől. A folyó a XIX. század elején már majdnem elhordta a település nyugati oldalát, de a vármegye 1828-ban új medret ásatott, így mentette meg a községet. Legutóbb az 1970. évi árvíz pusztította el a falu egy részét.
Lakossága a középkorban bizonyára magyar volt, egyes adatok szerint a XIX. század elején is zömmel magyarok lakták.
A falu neve a századok alatt többszöri változáson ment keresztül, a XIV. században Bencs néven fordult elő, a későbbiekben került hozzá a Szamos előtag, a mai formájának feljegyzése a XIX. század végére és a XX. század elejére tehető. Ha első adatunk hiteles, kereshetjük benne egy Ben- kezdetű nevünk (pl. Benedek) tövének –cs képzős alakját. A Szamos előtagnak megkülönböztető szerepe van.

Fényes Elek 1851-ben írt Magyarország geographia szótára pedig a következőket tartalmazza a faluról:
„Szamos-Becs (1851) magyar falu Szatmár vármegyében, 3 római-, 9 görög katholikus, 351 református és 10 zsidó lakos, református anyatemplommal. Földje termékeny és szép tölgyes erdeje van.”
A falu fekvését, ill. településformáját illetően az említett monográfia kifejezetten szalagtelkes, más néven sorházas településre utal.
„A község régi építési módja a vesszőből font, sárral betapasztott fal, a patics volt, e épületeket később felváltotta a vályogfalu épület (még ma is találhatóak ilyen épületek). Míg régen téglafalú, palatetős ház alig akadt, ma már többségben ez a jellemző, cseréptetővel.
A jellegzetes építési mód a tornácos végű ház volt, csapott végű fedéllel, ami az épületet a sok vihartól megvédte. A tornác ereszét egyszerű 4 vagy 8 oldalú fenyőoszlopok tartották (ez a szuláp). Ilyen házak ma is találhatóak a községben:

 


Kossuth út 73.

  


Kossuth út 49.

 


Kossuth út 11.

A község lakói, bár a Szamos mellett éltek, hivatásszerű halászattal – sem öregebbek emlékezete, sem feljegyzések szerint – nem foglalkoztak.
A régi ünneplő viselet a férfiaknál egyszerű, fekete posztó ruha, fekete zsinórral díszítve, a nadrág is hasonló, hozzá pörge kalap és csizma. Ma már alig egy-két darab van belőle, az is viseltes. Téli ruha volt a fekete guba és a bundaköce, amit magyar motívumos hímzés díszített. Ezekből már egy sincs. A nyári viselet a saját fonású és szövésű fehérvászon ing és rojtos gatya volt.
A nők ruházata régen a kékfestős anyag és a maga szőtt és festett ruha volt.

Református templom

A reformáció feltehetőleg a közeli Csengerből jutott el a községbe. Késő gótikus temploma a reformáció előtti időkből (a XV. század második feléből) való, 1638-ban és 1889-ben renoválták, 1837-ben tornyot építettek hozzá. a későbbiekben a műemlék felügyelőség dolgozott a helyre állításán, ma már azonban teljes szépségében ad helyet az istentiszteleteknek és élményt a turistáknak. A nyugati és déli kapu kettőse fényűzésnek tekinthető egy ilyen kis épületnél. A templombelső L alakú karzata copf stílusú asztalosmunka. Két harangja van, az egyik egy 110 kg-os, a másik egy 60 kg-os. Ez utóbbi az idei évben került szentelésre, mivel az elődje elrepedt a több mint 300 éves szolgálat után.
                               

A falu jelene

Az itt lakók többsége még a mai napig is földműveléssel foglalkozik. Igen népszerű a gyümölcstermesztés, köztük a meggy, a körte és az alma. Az utóbbi nagy múltra tekint vissza, már az 1900-as évek elején el kezdték az almafák telepítését.
Manapság az uborkatermesztés a másik fő termelési ág.

A községben működik egy Idősek Klubja, Posta Hivatal, Polgármesteri Hivatal, Orvosi Rendelő és egy Óvoda.
Több élelmiszerüzlet is van, ezek ellátják a lakók napi szükségleteit.